Itt is nyomon tudtok követni: 

https://www.facebook.com/csaka.tied.5

Sötét érintés.II

Tartalom: A Szerelemről, csalódásról és az álomvilágról szól, ahol az angyalok jelenléte segíti a fiút az álomvilágból való kijutásból.

A démon egyre erősebben alakítja saját magáévá a világot, s nem ismerve a kegyelmet öli meg az embereket, de a végére

enyhül a sötétség és kezdetét veszi valami különleges érzés, ami a lélek dallamában mutatja meg igazi alakját.

Sötét érintés.II

Várható megjelenés. - Hamarosan.

Angyalok: Cezar, Viola, Marilyn, Arianne, Szelina, Noel, Genovéva, Aphrodite
Barátok: Rahel, Emily, Jessica, Angelica...
Angel akadémia igazgató nő: Patrícia
Mester: Lionel
A Darknes Könyvkiadó tagjai: Elíz, jenson
Örökbe fogadott lányunk: Anie.
Erdő mélyéről megismert: Sophie
Rossz fiúk: Enrice, Taylor, Edward

Black Angel tagjai: Algernon a gitáros, Egbert a dobos, Angelica az énekes, Anie az énekes, Gilbert a basszus gitáros.

Genovéva: Főnix tűz madár. Zöld szem, hosszú vörös haj. 

édes június, Noel Piros védőburok, Liliom kristály. Rövid szőkésbarna haj, zöld szem
februar szerelem, Anie Lángcsóvák, hosszú vörös haj, zöld szem.
Szeptember múlása. Sophie Vörös rózsaszirmok, hosszú fekete haj, zöld szem.
Rahel:Havas pelyhek, hosszú szőke haj, barna szem.
Démoni ember, a fő  gonosz vezére. Dárkru. félhold tetoválás a hasán, fekete hosszú haj,kitin páncél védőpajzs, visszaverő csapás.

Elindultam a bolt fele, hol útközben megint látom a koldus barátomat. – odamentem hozzá és illedelmesen ráköszöntem. – Szia szép estét. – hogy vagy? kérdeztem tőle. – köszönöm jól. – felelte. – amikor a múltkor kedves voltál nem felejtettem ám el. – mondta a koldus. – ezért ha bármikor szükséged van valamire, csak nekem szólj. – rendben köszönöm. – most megyek, mert a kedvesemnek szeretnék kedveskedni, szeretnék neki venni valami szépet a hetedik hónapunkra. – a koldus elmosolyodott és így szólt. – gyere csak ide Ráhel. – mutatok neked valamit, és ha elfogadod, már nem is kell boltba menned, mondta aranyosan. – nézd meg csak mi van itt a kezembe, egy arany szív, ami bármikor egy életet megtud menteni és visszahozza a túlvilágból egy napon belül. – én csak csodálkozva néztem, mint hal a szatyorban és mivel nem akartam megbántani, elfogadtam a kedvességét. – tudod e ezt miért kaptad barátom? – nem feleltem neki kíváncsian. – azért, mert a lelked olyan tiszta akár csak a forrásnak a vize. – kicsit elpirult az arcom. – nagyon szépen köszönöm, mondtam őszintén. – de most mennem kell, legyen csodás estéje. – neked is fiam. – válaszolta az öreg.

Miközben a szerelmem szervezte a házibulit én elmentem a fürdőbe kedveskedni neki. bevittem hét kis ezüst alakú gyertyát, és még pont annyit, amennyi kellett egy szív alakhoz. – a hét gyertya jelképezte a hetedik hónapunkat- Szerettem kedveskedni neki, mert ilyenkor mindig ragyogott a gyönyör értékétől. – imádtam minden mozzanatát, ami csak ő volt. – éreztem, hogy a lelke közösen ragyog, mint egy csillag, amik azt ábrázolták, mennyire is szeretjük egymást. – gondoltam magamban, miközben a meglepit csináltam a fürdőben, hogy remélem virulni fog a gyönyörtől, amikor meglátja a kedvességemet, amit neki készítettem. – szépen a kád mellé rakosgattam a hét ezüst színű gyertyát és a szív alakot. 

Én csak feküdtem az ágyban és vártam egy piros boxer nadrágban a szerelmemet, hol az ágyamon az izmaim vonalai dudorodtak, amit tudtam, hogy a szerelmem nagyon szeret rajtam. – egy férfinak nem kell tökéletesnek lennie egy szerelemhez, de tegyen meg mindent azért, hogy elkápráztassa a nőt. – szerettem elkápráztatni és ragyogtatni, mert olyankor tudtam és éreztem, hogy a szerelmünk határtalanul boldog, amit senki és semmi nem választhat el egymástól.
Bejött a szerelmem Genovéva és valami csodálatosan nézett ki, az a kék átlátszó hálóing rózsákkal volt díszítve és a kék francia bugyi, ami rajta volt valami eszméletlenül jól tündökölt rajta. – csak úgy ragyogott a gyönyörtől, hiszen minden percben és órában azért tettünk, hogy ez a szerelem a legvonzóbb legyen a világon és ami a legfontosabb volt ebben a kapcsolatban, hogy feltudtunk nézni egymásra, ahol tiszteltük egymást, mint férfit, mint nőt.
Odajön hozzám a szerelmem és így szól.
- Ugye tudod, hogy a világomnál is jobban szeretlek?
- Nem akarlak elveszíteni soha!
Igen tudom szerelmem én is mindennél jobban szeretlek, mert te vagy az én kicsi világom itt bent a szívemben, ahol olyan csodálatosan ragyogsz, mint egy ékes gyöngy.
Pirultunk egymásnak a bókjaitól, ahogy egymás szemébe néztük, éreztük, ahogyan sugárzik az egymás iránt érző önzetlen szerelem, ami olyan szép volt, amely a legszebb álmainkat is valóra váltotta. 

Anie belenézett közben a szemeim pillantásába és ölelésével fejezte ki a szeretetét, ahol untalan csodálatos érzelem töltött el minket és azt éreztem, hogy Genovéva is nagyon szereti őt.
Nagyon jó volt mindkettőjükkel lenni, mert biztonságban éreztem magam érezve, hogy milyen jó, hogy vagyunk egymásnak.
Azt Gondoltam, hogy Genovéva is tökéletes anya lesz és úgy fog bánni vele, mintha a saját gyereke lenne.
- Noel én fogok járni suliba? – kérdezte tőlem kíváncsian.
- Még szép hogy fogsz kis csillag, mert holnap beíratlak abba a suliba, ahova Genovéva jár, mert egybe van az általános iskola a felnőtt tagozattal, csak külön, külön osztályban.
- Köszönöm, és köszönöm, hogy segítesz, nagyon jól esik a figyelmességed, ahogyan törődtök velem.
- Ez csak természetes, hiszen megérdemled a boldogságot, mint mások. – miután a karjaimba borult és az ékesen ragyogó könnyeivel fürdetett, amivel kimutatta nekem, mennyire jól érzi magát velünk.

Anie nevelt lányunkat úgy döntöttünk a kedvesemmel, hogy az Angel Akadémiára fogjuk beíratni ahol ő tanult.
Ott mondhatni elég kemények a tanáruk, de értik a dolgukat.
Ez az iskola mondhatni igen jól kiképezi a diákjukat de nem telik el olyan év, hogy ne halnának meg valamitől jó páran. – azt mesélik, hogy egy démoni lány uralkodik felette, aki rajtam élősködik természetesen. – mondtam magamban gúnyosan.
Ez kicsit elszomorít, de ha megkérem az angyalimat, hogy vigyázzanak a nevelt lányomra vele biztosan nem lesz gond.
Általában esténként szoktak előjönni ezek a démonok és azokat sebzik vagy ölik meg, akiknek a lelke nagyon gyenge.

- Kelj fel kis csillag, - mosolyogtam rá édesen.
- Jó felkelek, mondta kicsit morcosan.
Ahogy mindig is tette olyan szépen ölelt, hogy ragyogtam az apai gyönyörtől, mert amióta megismertem, azóta nagyon sokat foglalkozom vele.
- Siess pici csillag lent megvárlak.
- Jól van apu sietek.
Anie: Mindig is tudtam, hogy apu jó fej, de hogy ennyire, ezt nem gondoltam volna.
Kicsit izgultam a beiratkozástól új emberek és persze nem sok önbizalommal kezdem el az iskolát, mert folyton csak a bántást kaptam, viszont aputól példát akarok venni és akkor biztos nem lehet gond.
Apu tudom, hogy csak a javamat akarja és soha semmiért nem cserélném le az eredeti apukámra, mert megmutatta mi is az igazi szeretet, amit 12 éves koromig nem tudtam meg.
Noel:
Lent csináltam a reggelit a szerelmemnek és Anie lányomnak, hogy ha még is bent kellene maradnia, legyen mit ennie.
Genovéva elkészült a készülődéssel és odajött hozzám megfogta a vállam és felé fordított.
- Ugye érzed, hogy napról, napra egyre jobban szeretlek.
- Igen érzem és köszönöm, hogy vagy nekem.
Ezután a meleg ölelésébe zárt és minden olyan tökéletes volt, akár a napnak a ragyogása, ami a lelkemben volt.

Noel: Lent feküdtem a szobámban, próbáltam pihenni…
Jött ismét az édes sötét álom, amitől a szívem egyre hevesebben vert a fájdalomtól, mintha vért öklendezett volna.
A sötét erdőben ébredtem, ahol a szél mérgezett suttogása bántotta füleimet, akármerre néztem mindenfele csak a sötétség káosza volt a szemeim előtt.
Megint hallottam a fuldokló hörgő hangot, miután elkezdtem futni teljes erővel, nem láttam semmit csak futottam, ahogyan a lábammal bírtam.
Éreztem, hogy fut utánam, csak szaladtam egyenesen előre a fekete semmiben.
Rám ugrott és egyenesen leterített a földre, megfordított és akkor láttam, hogy az egyik angyal Viola futott utánam.
- Rám hoztad a frászt, azt hittem a gyilkos lány fut utánam.
- Ne haragudj csak úgy éreztem, hogy valami gond van.
- Dehogy haragszom örülök, hogy itt vagy.
- És hogy vagytok Genovévával? - mi-közben a boci szemeivel pislogott rám.
- Köszönöm, nagyon jól megvagyunk és minden a legnagyobb rendben van köztünk.
- Ennek örülök, és szurkolok nektek, hogy minden így is maradjon.
Miután adott egy puszit az arcomra és el-ment.
Felébredve kinyitottam a szemeimet és az ágyamon ébredtem s látom, hogy Anie fekszik a mellkasomon és olyan édesen alszik, mint egy kis angyal, akinek a lelke úgy ragyog, mint a legtisztább gyémánt.

Éreztem, hogy a testem elkezd bizseregni és felállt a szőr a hátamon, minden elkezdett sötét lenni a szemeim előtt, féltem, mert úgy éreztem itt van.
Miközben ültem a konyhai asztal mellett a széken, kicsit homályosan láttam mindent, a fehér falak a képzeletemben, mintha pirossá változtak volna.
A konyha végén a spájzunk volt, ahol a lekvárokat tartottuk.
Nagyon néztem egy pontot a spájz fele a szekrény szélét, mert ott éreztem ezt a gyilkos lányt, egy pillanatra elfordultam és amikor visszanéztem a piros szeme nézett rám, és egyszerűen frászt kaptam.
A szívem egyre gyorsabban vert, mert reszkettem a félelemtől, az izzadság kerített körbe a félelem hatalmával, ahol mindent véresen láttam…

- Csak gondoltam előre jövök, mert éreztem, hogy rossz álmod van és megvédelek a gonosztól.
Azt éreztem, mintha Viola, többet akart volna, mint csak a védelmezőm lenni.
A boci szemeivel nézett rám csábítóan, amikor tudta, hogy van nekem Genovéva.
Számomra nem volt több mint egy védelmező angyali barát és ezt a tudtára is hoztam.
- Én nem szeretnék többet csak barátságot, - mondtam kicsit félének, hogy mit fog szólni.
- Ezt meg miért mondod?
- Mert úgy érzem többet akarsz mint angyali barátság, nem jól érzem? - kérdeztem kérdőre vonva.
- Na jó, de jól érzed. – szomorúan válaszolt és lehajtotta a fejét.

- De a barátságunk szent és örök.
Ezután Viola eltávozott...
Felébredtem a mennyezetet bámultam, és azon gondolkoztam, hogy milyen nap lesz a holnap, hogy vajon nem e fogja Anie lányunkat is bántani, viszont bíztam az angyalaimban, akik azt ígérték, hogy megvédik őt az egyik szemem fényét.
Ahogyan feküdt közöttünk a hosszú vörös haja a hátközepéig ért, egyszerűen csodálatosan ragyogott a boldogságtól, miközben aludt, az ajka mosolyra fakadt. 

- Próbáljunk ne foglalkozni vele, menjünk tovább.
Kezdett az ég szürkületté válni, szép lassan sötétedett, de még lehetett látni.
A szél suttogása hallatszott mindenütt, s éreztem, hogy néz minket az egyik fa mögül, de mentünk tovább, kizárva az elménkből…
- Vigyázz, - félrelöktem a Lionelt, ahol egy éles ág szakadt le mellénk.
- Köszönöm, hogy megmentettél, - jó lesz, ha jobban figyelünk egymásra.
- Eléggé kiszámíthatatlan ez az erdő, de kitudja, lehet, hogy ez a beteg elme akart minket megölni.
Meneteltünk tovább, amikor kiértünk az erdőből, s már csak pár percnyire volt a Kiadó.
Odaértünk egy jó nagy szürkés épület volt, aminek a díszvilágítása ragyogott, ami bevilágította az egész épületet.
- Te mész előre, - mondta Lionel határozottan.
Bementünk és a portán egy hosszú hajú szökés nő volt.
- Szép napot kívánok, miben segíthetek? – miközben a derekáig érő haját bókosan megrázta.
- Csak szeretném kiadatni, ezt a két könyvemet, persze, ha lehetséges.
A mosolya csak úgy áradt, miközben a szavai értéke próbált a lelkünkbe hatolni.
- Én Eliz vagyok, - nyújtotta felénk a kezét barátságosan.

- Segítség!
- Te is hallottad? kérdeztem Lioneltől, miközben a szemeinek pillantása körbe, körbe forogtak.
- Igen, meg kellene nézni, hátha valaki segítségre szorul.
Lementünk a forrás felé, és egy hosszú hajú vörös lány ott feküdt, akinek a haja fénylett a lámpától, és egy fehér szerű vékony egybe részes ruha volt rajta.
Az arca kicsit piszkosnak tűnt így első látásra.
Közelebb mentünk és láttam, hogy a lába bele van ragadva a forrásba s vérzett is.
- Várj egy kicsit, mondtam Lionelnek, megpróbálom kiszedni onnan.
- Nyújtsd a kezed, nem lesz semmi baj.
A kék szemeiben ott volt a fájdalom, hogy szenved és elég régóta ott lehetett.
Nyújtotta a kezét és húztam, de nem erősen, mert nem akartam még jobban megsérteni a lábát.
Amikor kihúztam a forrás elé..
- Köszönöm, hogy megmentettél, egy kicsi mosoly vegyült az arcára, mert láttam, hogy örül.
A sebéhez kapott a lány és mondtam neki engedd el egy picit, had segítsek.
Odaraktam a sebére a kezemet s zöldes fény jelent meg a tenyerem alatt, amitől szépen elkezdett begyógyulni a sebe.
Meglepően nézett rám a kék szemeivel..
- Hát te kivagy? – kérdezte lepődötten.
- Én Noel vagy, félig ember, félig angyal, a lehető legjobb kezekben vagy…
- Ő meg Lionel, - a legjobb barátom.
- Szia örvendek. 

- Köszönöm, hogy vagy nekem, - fogtam meg az állat az ujjaimmal. – nélküled az erőm a sötétség mélyén tengene.
- Ez csak természetes, hiszen szeretlek.
Fáradt édes mosolya szemeinek íriszébe hatolt, ahol az angyali énünk öltött alakot egy pillanatra, s a színek is vörös rózsában pompáztak a fürdőszobában.
- Azért születtünk meg, hogy egymást szeressük és az angyali énünk megvédjen minket a sötét erőktől.
- Megszülettünk, mint két angyal, és segítsük egymást bármi áron, ez csodálatos érzés, ami bennünk van.
- Én is így gondolom.
Miközben a zöld szemeimnek tükrében fénylettem, mint egy angyal, aki fülig szerelmes és boldog..
Tudtam, hogy a határtalan érzelmeim és a szeretetünk ki fog juttatni minket a sötétség lágy öléből, csak teljes erővel egyenesen kell haladni előre.
- Noeltől is nagy erőket kapunk.
- Örülök, hogy van nekünk, mert az ereje hatalmas.
Minden napom, még ha félig sötétségbe torkollott, mindig is tudtam, hogy ők itt vannak nekem.
- Ha sírnod kell bármikor, ne hagyd magadban. – mondta a szerelmem kicsit aggódva, - mert akkor az érzelmeid káoszként fog gyűlni benned, ami szét fog robbanni, mint egy időzített bomba.
- Igen tudom szerelmem, ezért is mondok el neked mindent, hiszen fontos vagy nekem, - s az édes mosolyával ölelt, mint egy édes kicsi angyal.

Sötét álmaimban újra láttam, ahogyan a féltékeny szemek figyelik a kedvesemet, ahogyan a mohó szemeikkel bámulják.
Az, az érzésem támadt, hogy ezeket a lelkeket is szereti a Démon, akik önzetlenül másra vágynak.
Nem csak a gyenge lelkeket támadja meg, hanem a mohó és kapzsi önző embereket, mert azokból merítik a legtöbb energiát.
Láttam magam előtt, ahogy az Angel akadémián sorra gyilkolja meg ezeket az embereket.
A sötét álom vágta véresre mindenemet, ahol szinte fürödni tudtam volna a véremben, nem éreztem jól önmagam értékét, ilyenkor az önbizalmam mindig a nullára csökkent.
Minden egyes sötét érintése maga volt a pokol a mennyország és a fájdalom között, amikor nem létezett semmi, hanem csak is a színtiszta fájdalom.
Azt éreztem, ahogy a tengernek fájdalma körbevesz és szorítani akar, egyre csak mélyebbre..
A mennyország és a fájdalom között tengtem, mint egy törött szárnyú aki a végtelen távolba kiállt..
- Segítsen valaki, nem akarok meghalni.
Megjelent egy angyal és így szolt.
- Gyere add a kezed, - miközben látom, hogy Viola nyújtja felém a kezét, mert a démon ereje maga köré font és élvezte minden fájdalmam mozzanatát, ahol nem létezett a mennyország öle.
- Add a kezed, - nem fogsz meghalni.
- Félek, - s a hangom egyre nehezebben jött ki belőlem.
Viola kezét megfogtam és felhúzott egy biztonságos helyre, ahol kicsit jobban éreztem önmagamat.

Viola kezét megfogtam és felhúzott egy biztonságos helyre, ahol kicsit jobban éreztem önmagamat.
- Köszönöm, hogy megmentettél, jó hogy jöttél, mert nélküled elvesztem volna a fájdalmaim tengerébe.
- Erre valók az angyali barátok nem de? - miközben a szemei pillantása ragyogott, hogy sikerült megmentenie.
- De igen erre valók, - olyan érzés mintha Mennyország és Isten közötti barátságunk lenne.
Viola elmosolyodott, picit lehajtotta fejét és az arca piroslott..
- Elviszlek valahova, megmutatok valamit.
- Hova viszel? – kérdeztem kíváncsian.
- Majd meglátod csak gyere.
Szép fényes volt minden ahol jártunk és egyszer csak egy fehér templom elé értünk.
- Mi ez a hely? – most már fűtött nagyon a kíváncsiság.
- Ez a mi kis angyali helyünk, ahova ember nem léphet, viszont családtaggal kivételt tehetünk, hogyha valaki bajban van.
Bementünk a templomba és minden olyan csodaszép volt.
- A többiek éppen alszanak.
- A mosolyod olyan, mint a testvéremnek, nem lehet, hogy te a kis tesóm vagy?
- Hát az, az igazság, hogy de az vagyok, csak arra vártam mikor veszed észre.
Ezután odabújtam hozzá és átöleltem a szeretetemmel.
- Miért nem mondtad el?
- Nem mertem, s féltem hogyan reagálsz.
- Tessék fogd ez a tied.
- Ez micsoda?
- Ez egy drágakő darab, ami olyan erőt képvisel, ha gyenge vagy akkor is tudod használni az erődet, és megvéd a nap sugarától, hogy ne fedje fel a nap az igazi erődet.

Éreztem, ahogy a hangja csilingel a lelkemben, mert hallottam szerelmemnek a hangját, ahogyan az iskolában van.
Miközben Aphrodité énekelt, csak is a szerelmemre gondoltam közben s az édesen fénylő vöröses haja és a csodálatos arca lebegett a szemeim előtt.
- Nagyon szépen énekeltél, - mondtam Aphroditénak, - s a lelkem a mennyországban szállt a szerelmemmel együtt, ahogy a boldog könnyem folyt az arcomon.
- Köszönöm szépen, jól esnek a szavaid, - s a kezét összerakta kedvesen.
Éreztem, ahogyan énekel, a lelkem megnyugszik, minden annyira csodálatos volt, mint az álom, ahol a ragyogó valóság lüktetett vérként az ereimben.
Itt a templomban minden fényesen ragyogott, mint a mennyországban, az ezüst színű csillárok, amik a mennyezeten lógtak és a fehérben pompázó angyalszárnyak a falon, körben mindegyik oszlopon volt egy, amik minket képviseltek.
- Ezek a szobrok ahogy minket képviselnek nagyon szépen néznek ki.
- Hát igen, nincs olyan angyal, aki ne ragyogna a boldogságtól.
Jó volt látni, hogy ez a hely boldogsággal tölt meg minket és éreztem, mintha újjá-születtem volna.
Ide elhozom majd a szerelmemet is gondoltam magamban.
A szerelmének köszönhetően a sötét fény már kezdett teljesen fényessé változni a lelkemben, ahol untalan éreztem boldogságunk értékének pillanatát, mert vele a szerelem olyan csodálatos, mint semmi más a világon.
A lelkem most csak is a fényességet érezte, ahol önfeledt románcban daloltam a lelkemnek mélyében, s látszódott, hogy a gyilkos lány arca kezd torzzá változni, ahogy a lelkem ragyog a fénytől.
Tudtam, hogy ezzel még nincs vége,de most minden olyan tökéletes, mint a tiszta levegő járása, ahogy kiléptem a templomból, mintha felfrissültem volna.
- Most szinte azt érzem, hogy a lelkem mosoly belül.
- Látod? – mondtam én, hogy Aphrodíté hangja csodákra képes.
- Igen neki is köszönhető,meg neked is, de ne feledjük a szerelmemet, ő is nagyon sokak segít nekem.

A képességemnek köszönhetően, hamar megpillanthattam őket, ott volt Ráhel is.
Láttam ahogyan két kisebb démoni ember próbálja őket elkapni.
- Gyertek a hátam mögé gyorsan, - mondtam nekik határozottan.
Angyali alakot öltöttem és hívtam a hatalmas erőmet.
- Jelenj meg édes június, - ami egy tűzmadár ereje volt, szinte az egekig hatolt az energiám értéke, amivel védelmeztem őket, mintha egy másvilágba vittem volna ezeket a démonokat.
Egy fekete burkot képeztem körénk és egy szentpillantás alatt végeztem velük a Főnix madarammal és a kardommal.
Miután szíven szúrtam őket a fekete burok eltűnt és odamentem hozzájuk aggódva.
- Gyertek ide, nem lesz semmi baj, - mi-közben erősen öleltem őket.
- Apu olyan jó hogy itt vagy és a ragyogó könnyei csepegtek a földre, hiszen örült nekem.
- Hiányoztál, - mondta Genovéva boldogan, nagyon sokat gondoltam rád.
- Én is rád, - és édes ölelésükbe hatoltam, amitől határtalan boldog voltam.
Elindultunk hazafelé, miközben Anie mosolygott rám kedvesen és a szerelmem fogta a kezemet szorítva a hüvelykujjamat.
A lelkük olyan tiszta volt akár csak az ég járása, ahogyan a fehér felhőzet csodálatos alakot öltött, szív alakokban pompáztak a gyönyör értékétől.
- Apu én énekes szeretnék majd lenni, amikor nagy leszek, - mondta őszintén szerelmesen, - láttam, rajta, hogy szeretni fogja azt, amit mond és mindez nem működne a szeretet s szenvedély nélkül. 

A sorozat folytatódik! :)