Depresszió

/Kegyetlen Pillanat/

Amelyik pillanat kegyetlenül kihasznált az végképpen nem jön vissza. ne várjuk, hisz csak érzelmektől mentes övezet, ki arra várt, hogy átlépjen rajtunk, miközben belül tudta jól, hogy mit akar s életét még is szebbé tetette.. magyarul lakmározott belőlünk saját életéért, jövőjéért s minket meg eldobott a kukába, mint holmi szakadt rongyot.

/Minden fájdalmat/

Minden kudarcot és csalódást fel lehet úgy fogni, hogy építő jellegként hasson reánk.. mert ezekből a tényezőkből, ha nagyon akarjuk új emberré születhetünk, de ehhez szükséges az, melyben mindig talpon állunk és soha nem törünk össze.. hiszen, hogyha egyszer összetörsz, akkor mindent építhetsz előröl, még azt is amit idáig felépítettél..

/Érzelemmel teli ember/

Az érzelemmel teli embert, fél, mert úgy érzi van mitől tartania és ezért túlságosan befolyásolhatóak az érzelmeiken keresztül, hiszen saját életüket nem lesznek képesek ölükbe venni és cipelni magukkal az elvesztés fájdalmának terhét. Az érzelmeiket kiegyensúlyozottan kell tartaniuk, hogy semmiféle kudarc hátán, ne törjenek össze és megfelelően tudják kezelni a felmerülő konfliktusokat.. Túlságosan nem szabad belemélyülniük egy szerelembe avagy kapcsolatba. mindent szép lassan, fokozatosan építsünk

belül, mint tudatban, mint szellemileg. Ez nem azt jelenti, hogy zárkózzunk el a társunktól és ne szeressük.. szeressük szerelemmel, mély érzelem nélkül.. mert, ha mélyen szeretsz, akkor abból könnyen érzelmi beteg lehetsz, amiben könnyen elmerülhetsz, ha nem figyelsz kellőképpen oda..

/A szerelem kétélű kard/

A szerelem kétélű kard, mert okozhat csalódást, fájdalmat, bánatot avagy lelki terhet vagy boldogságot, amelyekkel a másik fél számára nem racionálisként, - párunkhoz méltóan állunk hozzá.. mert magyarul semmibe vesszük, hogy mi van a másikkal.. Hamis mély érzelmekkel ne töltsük meg azokat az embereket, akikkel igazából nem akarunk lenni, mert saját érdekünket nézzük ilyenkor és nem az övét.. Tapasztalataim alapján a szerelmi kapcsolat azon alapul, hogy milyen emberként ismerjük meg a másik felet és milyen kölcsönös hatást tudunk elérni egymás iránt a szerelemben.. s csak ezután kezdünk el kombinálni azon, hogy miként is tudnánk úgy elérni a célunkat, vágyainkat anélkül, mellyel a kapcsolatunk másik felét magunkkal vinnénk.. persze, ha nem akarunk tőle semmit.. Körülírva nagy vonalakban a szerelem hódít és egy idő után összetör, mert használati tárgyként végezzük.. mivel csak felhasználtak minket céljuk eléréséhez.. Ezek szerint ez olyan, mintha a szerelem egy burkot képezne és egy idő után kilépnek belőle, miután a másik szenved a burokban..

Szerelemnek meghatározásában állítsuk fel lépésről lépésre azon érzelmeink értékét és azon fekvő szakaszát, melyben ne váltsunk ki hamis érzelmeket s ne adjunk okot a szerelmi-társi viszonyra vagy kapocsaltra, hogyha nem akarjuk ezzel az emberrel a kapcsolatot.. de viszont, ha biztosak vagyunk abban, hogy akarod ezt a kapcsolatot, akkor tedd azt, amit az érzésed diktál.. s ne azt, amivel romba döntöd a másik életét. Hogy valójában mit okozhat nekünk ez szellemileg? Igazából kihat a benső  világunkra és ilyenkor nem vagyunk képesek logikusan gondolkodni..

/A Sötétségbe vágyakozók/

A sötétségbe vágyakozók elme könnyen sebezhetővé tudnak válni, mert nem gondolnak másra csak a keserű magányra.. melybe bele fognak őrlődni, ha egy bizonyos idő után nem kezeltetik magukat.. Legyen az oka szerelem avagy munkahelyi csalódások..  önmagunknak fogják megkeseríteni az életüket és nem másoknak.. Az ilyen fajta embereknek szükséges, hogy társaság közé esetleg a barátaival társalogjon s megossza problémáját.. még véletlenül se tartsák magukban, hiszen a vége rosszul is elsülhet.. Merjünk cselekedni és ne hagyjuk a fejünk fölé temetni a földet..

A Lélek olykor sötét, ha pillanat hevében fájdalmat vagy ütést mérnek rá, amit nem tud felemészteni, hogyha nem akarja és meg sem próbálja.. Persze kell egy kis

egyedüllét, de nem hónapok avagy évek.. Ő nem spártai harcos, hogy ezt megtehesse.. Ő egy ember akinek szüksége van a lelki támaszra és a törődésre, odafigyelésre.. Hiszen a sors pillanata erősebbet üt, mint egy emberi kéz.. és ha nincs időben kezelve, akkor egyre mélyebb hamis érzelmeket fog kelteni az az ember iránt aki még csak rá sem hederít, nem véve tudomást arról, hogy ő van és létezik... A lelki betegek sokszor képzelnek maguk elé dolgokat, ami igazából a fejükben zajlik le, de mégsem létezik s nem is él.. mert, ahol valaki él "ott" zajlik az élet, viszont ha csak létezik ott egy burokba zárt fájdalom kavarog a hamis elképzelt érzelmekkel s illúziót fest saját önmagának.

/Negatívum kitörlése/

A negatívum kitörlése elmédből és a negatív események, cselekmények, ilyenkor nem lépnek életbe, addig, amíg nem gondolsz rá, mert csak pozitívan érhetsz el valamit az életben.. De, ha csak egy pillanatnyi képek hadával támadjuk az elménket, akkor egybe fog kavarogni bennünk a bizonytalanság, amivel nem leszünk életképesek sem hasznosak,  mert ezt fogjuk látni saját magunkban.  Az ilyen emberek alul értékelik önmagukat és segítségre szorulnak. Én azt hiszem az ember nem attól lesz valaki, hogyha megbánt s megaláz másokat, hanem attól, hogy kezet nyújt, akkor is, ha a földön fekszel. Soha ne hamarkodjunk el egy döntés sem, melyet mindig gondoljunk át, hogy mi lenne a megfelelő lépés az életünk szebbé tételéhez.  Hiszen nem tudhatjuk, milyen csoda tart felénk és mikor ér el hozzánk, amihez álljunk készen, hogy meglelhessétek a boldogságos íriszetek könnyének az álmát. Hinnetek kell benne s abban a tökéletes gondolatban, amiben  szárnyalhattok a boldogságtól és élhettek saját magatokkal a szerelmetekkel, melyben az út egybeforr s erős köteléket képeznek, - létrehoznak, teremtenek, - megalkotnak.

A depressziót nem érdemes kergetni sem pedig utolérni, mert méregként fog a lélekben kavarogni, ahol mérgezetten nem lesznek képesek egy új élethez.. merjenek szembenézni a fájdalommal és beszélni róla, mert ha már mernek beszélni a fájdalmukról, akkor minden percnyi beszéd csökkenteni fogja a fájdalmaik terhét, amitől egyre jobban fogják érezni önmagukat belül, ami nagyon fontos a külső élethez a valósághoz. 

/Nem is éltél csak léteztél/

Ha az idő megáll, nincsenek tettek sem. A fájdalom lehet egy beképzelt állapot vagy egy esetleges szerelmi csalódás, melyet gyógyítani kell,.. Az ilyen ember nem képes sem cselekedni sem pedig élni "ő" csak létezik.. s ezért kell Segíteni  nekik.. Az idő múlik, de te nem változol semmit sem.. Ide nem tettek kellenek, hanem élni akarási vágy és félredobni a haszontalant és a pozitív dolgokat összekötni a hasznossal.. " Ilyenkor kérdezzünk meg önmagunktól", hogy éltünk mi valaha és akkor talán előjön az a változás bennünk, mellyel képesek lehetünk új életet kezdeni.. S mikor megszűnik körülötted a magány burka, akkor döbbensz rá, hogy te nem is éltél csak léteztél, mialatt sértetted a külső és a benső értékeidet.

Akik könnyen tudnak szeretni és mindvégig elutasítást kapnak "ők" szeretet hiányban szenvednek.. s úgy gondolom ezért  nem kell lenezni és támadást szítani feléjük, mert önök is  kerülhetnek ilyen helyzetbe, hogy szeretnek és rendszerint visszautasítást kapnak.. és akkor önök önbecslését fogják rombolni.. ebbe gondoljanak bele és lássák tisztán a helyzetét, hiszen ha nem látják  át más fájdalmát, akkor a saját maguk értéke is elérhetetlen lesz számukra, mint hogyha egy tükörbe bele néznének és az széttörik.

/Élni a jövőben/

Akik azt hiszik magukról, hogy értéktelenek, akkor nagyon tévednek, mert minden ember egy reménysugár ott fent az égen.. s az is marad mindörökké, amíg el nem éri őket a végzet. Hiszen az érték bennünk van csak meg kell fejtenünk önmagunkban ezeket a felismerhető adottságokat, amit még nem tudunk.. de ezért vagyunk a világon és ezért születtünk meg, melyben megleljük őket, hiszen ahány ember annyi fajta adottság, tehetség, érzelem.. miközben tartsunk ki és mindezt szívből akarjuk.. szeressük.. akarjuk az életünket, higgyünk a pillanatban és éljünk a mának s bizakodjunk a holnapban, hogy éljünk a jövőben.

/Álmok/

Az álmok olykor megvalósulnak, de sokszor kudarcot vallanak, mely arra sarkal minket, hogy küzdjünk tovább mindaddig, amíg el nem ér valami különleges érzés, amit nem csak érzel és látsz, hanem saját kezeidben fogod-foghatod azt amiről igazán vágytál és álmodtál. Nem kellenek a hitetlen szavak a naivságot ébresztő lélektől, hanem segítő-ösztönöző tanácsokra van szükséged, amit tisztelettel árasztanak feléd.. s vele együtt önmagadból is meríts közben, mely ösztönöz a továbbhaladásra, ami álmodat valóra is váltja. Úgy, ahogyan az égen a felhők esőt képeznek és a nap rásüt, melyből kialakul a szivárvány, melyet ez a két erő teremtetett.. így leszel te is egy csodálatos ember, aki a világra jött.. megalkotott, a rászorult embereknek segítő kezet nyújtott s ha szükségeltetett létrehozott és valami hatalmasat alkotott.. mégpedig azt, hogy megmutatta nekünk igen is létezik emberiség ezen a földön, amellyel a segítő kezek által ez a világ nem lesz oly hideg és börtön.. A mai világban semmi sincs ingyen, mégpedig azért, hogy szenvedjünk meg azért, amit elszeretnénk érni.. a boldogságot mind, akkor érhetjük el, hogyha eldobjuk gondolatinkból a létezést és ölbe vesszük az életünket. Az élet sokszor egy harc, melyet úgy fogjunk fel, mint egy játékot, hiszen az egész egy szerencse játék, mert jókor kell lenni jó helyen.. Életünk elmúlásának szakaszait értékeljük át és eközben váltsuk értékessé történéseink mivoltját, ahogyan a megismételhetetlent is tegyük elérhetővé és fogjuk fel játékként avagy múló pillanatként.. mégpedig azért, hogy képesek legyünk szenvedni és életképessé válni saját magunk s az emberek számára.

/Érzelmileg bizonytalan ember/

A érzelmileg bizonytalan ember saját magát alulértékeli s nem élet képes, mert a helyzetéből kellemes hasznot csinál és a magányát keserédessé váltja, miközben áltatja és kihasználja a másik felet.. de terveiben mindig tudja a dolgát, hogy jólétet teremtessen magának..

/Érzed – Látod?/

Érzed már? mikor maga alá temet a múlt és végezni kíván veled, mert érzi a vesztét.. támadnia kell.. véred szívva élénkíti alakját és a hamisan épített várát. minden perc számít neki csak, hogy létezéséből életet adjanak s merítsenek az élethez való vízéből.. Rózsád szirmait értéktelenül eldobva - eltaszítva magától a sötétségbe, míg ő hamisan él magányos boldogságban fényességnek hegyfokában.

Látod? amikor távozik a tovatűnő pillanat s boldogság.. feléd emelve legnagyobb értékét, ami belül értéktelen, mint a gerinctelen félhomályod s a benne rejlő árnyékod.. fénytelenséget vetetve reám, ahol minden sötét és halovány.. Gerinctelenséged fájdalmat vágva ereimre s vérfolyásként indult útnak a félhomályba, hogy meglelje a kiutat.. Igaz elmém még olykor beteg, de mégis küzdök ellene, miközben végig viszem akaratom és beteljesítek vele több álmot.. akik velem együtt fognak kijutni a fénybe s meglelni a boldogságot.. Te meg csak úszol a hamis könnyeidben széttört gerinceddel és ápoltatod hamisnak keltett sebeidet. Látod? ez vagy te.. egy tovatűnő lepke ki másokat a rossz útra terelne, hogy elérd a boldogságod. 

/Merj/

Merj lépni s új dologba belekezdeni és szembenézni az ismeretlennel.. melyben keltsd életre végtelen vágyaidat, váltsd valóra a leghűbb álmaidat és soha se félj a kudarctól.. Mindig a nehezebb út legyen a célod, amiben kihívást látsz és érzel, mert több a valószínűsége, hogy többre viszed vele, hiszen, ami könnyen jön az könnyen meggy is.. nincs könnyű álom, csak szenvedés árán megszerzett remény.

/Tudatlan ember/

A tudatlan ember önérőből képtelenek hasznosat cselekedni, sőt még cselekedni sem képesek, mert valószínűleg sok negatív kritika érte az életükben, amit nem tudott feldolgozni.. Alul értékelik önmagukat és nincs erejük, hogy teljesen előröl kezdjenek mindent.. El kellene mélyedniük önmagukban és átelemezni, hogy mit is hibáztak valójában.. De igazából csak annyi a hiba bennük, amiben saját magukat kellene átértékelniük, mégpedig azért amiért tudják elfogadni azt a tényt, hogy ők is emberek és bármire képesek lehetnek az életben.