Örök éjjelen.IV

 
(Hályog feszült szemeimre)
 
Hályog feszült szemeimre
világomnak véres öltözetének
arcán;
hol piros fájdalom vegyült el
angyali földemnek a
kardján.
 
S a fájdalom mérgezett
hajnalában vágta ereimet 
a depresszióm ölének élezett
lánca;
hol lelkemben rombolt a 
sötét hajnal vérengző
tűztánca.
 
Miután felébredtem a 
mérgezett fájdalom szépen
lassan eltörpülni 
látszott;
de mind idáig a halál 
melegének pokla az én lelkemmel
játszott.